2. rész

/Harry szemszöge/

Elég fárasztó az X-faktor ma választják ki, hogy kik jutnak tovább a bootcampböl. Nagyon rég beszéltem Petrával pedig megígértem neki, hogy fogunk beszélgetni. Megpróbálom felhívni. Nem veszi fel csak a hangposta. Remélem jól van. Behívtak minket és hát nem jutottam tovább. Nagyon szar érzés. A szüleimet hívtam fel elöször, hogy elmondjam nekik. Van egy lány akit Jade-nek hívnak ö is kiesett. Nagyon aranyos lány és nagyon tetszik. Bejött egy pasi és mondta:
-Akiknek mondom a nevét jöjjenek velem. Niall Horan, Liam Payne, Louis Tomlinson, Zayn Malik és Harry Styles. Ti 5-en gyertek velem.
Visszavezetek minket a szinpadra.
-Úgy döntöttünk, hogy ti nagyon jók vagytok és azt találtuk ki, hogy úgy ahogy most így itt vagytok egy bandát alkotok és így továbbmehetek-mondta Simon
Nagyon örültem, hogy továbbjutottam. Jade is továbbjutott, úgy döntöttem, hogy elhívom egy randira.
*1 héttel késöbb*
Nagyon jól alakulnak a dolgok a srácokkal is jóban vagyok és a randi után összejöttem Jade-el. Elmondanám Petrának, de már több mint 1 hónapja nem hallottam felöle semmit. Valami baja lehet.
-Simon elmehetnék az egyik ismerösömhöz?
-Igen, de csak ha sietsz
Jade-el elindultunk Petráékhoz, de útközben hivott az anyukája, hogy a kórházba menjek. Nagyon megijedtem, hogy mi baja lehet.

/Petra szemszöge/

Nagyon magam alatt voltam, mert Harry nem hívott már 3 hete és nem is beszéltünk, annak nagyon örültem, hogy továbbjutott, de utána másfél héttel a hírekben, hogy összejött egy Jade nevü csajjal. Ilyenkor annyira rosszul lettem, hogy csak sírtam és 1 héti ne ettem semmit. Az egyik nap a kórházban ébredtem és anya mellettem ült és telefonált.
-Szia kicsim, hogy vag?-kérdezte
-Szia egy kicsit rosszul. Kivel telefonáltál?
-Harryvel, mondtam, hogy itt vagy a  kórházban és jöjjön ide,
*20 perc múlva*
Harry szinte betörte az ajtót és egyböl odajött hozzám és megölelt, de persze Jade is itt olt vele.
-Sziasztok-mondtam életkedvtelenül
-Jól vagy és egyáltal miéert vagy itt?-nézett rám ilyedten
-Nem mind1 az neked edig nem is kerestél
-Tudom
-Megigérted
Közben anya és Jade kimentek.
-Tudom, de nem volt idöm
-Ja mert csak az új bartnöddel foglalkoztál-kezdtem el sírni
-Ez nem igaz-próbált megnyugtatni
-Nem értesz semmit
-Akkor magyarázd el
-Enyire hülye vagy, hogy nem veszed észre, hogy amióta csak ismerlek teljesen beléd vagyok esve és az miatt van ez az egész, mert nem bírtam elviselni, hogy ti jártok-alig bírtam beszélni a sírástól-Ezért féltem, hogy elveszítelek és igazam lett
-De én ezt nem tustam, da ha elmondtad volna veled lennék
-De most is csak akkor vagy itt amikor kórházban vagyok
-Mert nem volt idöm és ígérem, hogy itt maradok veled amedig csak tudok.
Kiment telefonálni és én adig próbáltam megnyugodni. 10 perc múlva visszajött
-Simon azt mondta, hogy csak próbákra és adásokra kell visszamennem
-Nem kell menj csak el nyugodtan
-Nem itt maradok! Jade meg majd visszamegy egyedül te most fontosabb vagy.
Jade elment, Harry pedig itt maradt. Utána ettem és elaludtam.

1. rész

/Harry szemszöge/

Nagyon izgultam a meghallgatás miatt, de legalább itt vannak azok akiket szeretek és támogatnak. Annak nagyon örültem, hogy Violetta és Petra is elkísért. Mielőtt én következtem volna mindenki megölelt.
*a dal után*
-4 igen-mondta Simon-Gratulálunk
El sem hiszem, hogy tovább jutottam, amikor kiértem mindenki nagyon boldog volt csak Petra nem. Csak egy műmosolyt tudott mutatni és elsétált. Nem tudtam utána menni, mert mindenki ott volt körülöttem. Írtam neki egy sms-t "Jól vagy?", de nem válaszolt és a telefont se vette fel. Úgy döntöttem holnap elmegyek hozzá.
*másnap*
Valamikor reggel 10-kor keltem és egyből indultam Petrához. Becsöngettem és kinyitotta az ajtót. Nem nézett ki valami jól. Látszott rajta, hogy valami nincs rendben.

/Petra szemszöge/

Mindenki nagyon örült, hogy Harry tovább jutott csak én nem tudtam, mert így elveszíthetem. Próbáltam mutatni, hogy örülök neki, de inkább elmentem és haza indultam. Hazaértem és felmentem a szobámba és egész éjjel csak sírtam és a közös képeinket néztem. Észre se vettem, hogy már reggel fél 10 van. Lementem a konyhába valami reggelit csinálni. Leültem volna reggelizni amikor valaki csöngetett. Nagyon nem volt kedvem ajtót nyitni, de mivel a szüleim nem voltak itthon nem volt más választásom. Elégé meglepett, hogy Harry állt az ajtóban.
-Szia-mondtam meglepetten
-Szia-szorosan megölelt-Jól vagy? Nem veszed fel a telefont és még csak az sms-re se válaszolsz.
-Igen jól vagyok-hazudtam a könnyeimmel küszködve.
-Látom rajtad, hogy nem vagy jól
-Gyere be-bejött és becsuktam az ajtót és leültünk a kanapéra
-Elmondod mi a baj?
-Nem akarlak elveszíteni, mert amilyen jó hangod van biztos híres leszel és engem elfelejtesz-mondtam és egy könnycsepp lefojt az arcomon
-Soha nem foglak elfelejteni-megölelt
-De a barátság mulandó és elfogsz felejteni
-Néz rám-belenéztem a szemébe-Nagyon szeretlek téged és megígérem, hogy nem foglak elfelejteni és mindig beszélni fogunk
Miután ezt elmondta nagyon örültem. Az elkövetkező hetek elég unalmasan teltek. Harry már a bootcampben volt és nagyon izgultunk érte.

Prologus

Sziasztok! Petra vagyok 15 éves és Holmes Chapel-ben élek. Most vagyok 10.-es egy londoni gimáziumban. A legjobb barátnőm Violetta aki az osztálytársam is. Van egy fiú barátunk Harry Styles 16 éves és 11.-es ugyanabban a gimáziumban. Nagyon jobban vagyunk és ezért is kisérjük el az X-faktor válogatására. Igazából én sokkal többet érzek Harry íránt, de ezt nem akarom neki elmondani, mert nem tudom, hogy ő mit érez. De eljött a nap, hogy menjünk a válogatásra  és innentől lesz érdekes a történetünk.